A költészet napja – in memoriam József Attila

   Április 11-én a Szentgyörgyi István Általános Iskola is megünnepelte a költészet napját, melyet 1964 óta országszerte József Attila születésnapján tartanak. Érdemes azonban megjegyeznünk, hogy ezen a napon emlékezünk Márai Sándor születésének évfordulójára is. Iskolánk tanulói a mostani rendezvényen József Attila kimeríthetetlenül gazdag és sokszínű életművéből válogattak. Igyekeztünk egy olyan utat választani a költőóriás befogadásához és megértéséhez, melyben a nézők figyelmét gyermekközpontú előadásmóddal ragadjuk meg. Színdarabunk jeleneteiben a költő különböző arcait mutattuk be, kiindulva a szomorú gyermekéveiből, táncba öntve József Attila Vágó Márta iránt táplált lírikus szerelmét, végül pedig betoppanva Horger Antal tanár úr egyetemi szemináriumára.

 

   Színdarabunkat négy felvonásból építettük fel; József Attila mellett a költő kortársait is megidéztük: Kosztolányi Dezsőt, Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Ignotust, illetve Hatvany Bertalant. Azzal az unikummal is éltünk, hogy a Horger-szeminárium témájának magát a költészetet választottuk, ahol a diákok csokorba szedve mutatták be, miként is vélekedtek elődeink és nagyjaink erről a témáról. Denis Diderot-n, valamint Edgar Allan Poe-n túl Petőfi Sándor és Keszei István tollából is idéztünk.
   A felkészülés során nem hagyhattuk szem elől veszni József Attila valódi jellemét, személyiségét, a világról alkotott vélekedését sem. Ars poetica c. költeményében a következő szubjektív szűrőn keresztül láttatja velünk a költészetet: „Költő vagyok – mit érdekelne/ engem a költészet maga?/ Nem volna szép, ha égre kelne/ az éji folyó csillaga.”
   A darabbal felölelni kívánt életmű terjedelme miatt, és a hiteles ábrázolás kedvéért három szereplőt választottunk ki: Kis Bonifác, 2. osztályos tanuló alakította a gyermek József Attilát; az ő előadásában hallgathattuk meg a költőóriás talán leghíresebb versét, a Mamát. Varga Zoltán, 5. osztályos tanuló játszotta a kamasz József Attilát, az ő tolmácsolásában az Óda c. költemény egy hosszabb szakasza következett, majd egy 7. osztályos tanuló, Hesz Roland adta elő a szerző egyik legismertebb rebellis művét, a Születésnapomra címűt.


   A számos szebbnél szebb költemény bemutatását két kisebb táncos etűd tette színesebbé: az egyik a Berinkei Alexandra (6. osztály) által előadott mókás Medvetánc, a másik pedig az ötödikes lányok közreműködésével színpadra vitt táncos koreográfia volt, melyhez a zenei aláfestést Ágnes Vanilla József Attila Óh, szív nyugodj c. verséhez komponált, magával ragadó, éteri dallama biztosította.


   József Attila életútján végigtekintve sok ellentmondást találhatunk: kétségbeesetten kereste a kiutat a magány fojtó posványából, és kényszeres ragaszkodással üldözte a szerelmet, mely végül nem hozott a számára katartikus beteljesülést. A sok nehézségen és kudarcba fulladt próbálkozáson felül a legnagyobb fájdalmat mégis édesanyja elvesztése jelentette a számára.
   Költészetében mély nyomot hagyott édesanyja korai elvesztése; a szülő életen át tartó, pótolhatatlan hiánya. Ezért is gondoltuk azt, hogy megadjuk József Attila számára azt a be nem teljesült boldogságot, mely kijár minden gyermeknek. S bár nem rendelkezünk isteni hatalommal, de ahogy tőlünk telt, megidéztük József Attilának azt, akire egy életen át vigasztalhatatlanul vágyott: az édesanyját. Utolsó jelenetünkben elképzeltük azt a pillanatot, amikor a sokat szenvedett költő találkozik a szeretett anyával a Mennyországban, ott, ahol végre megöleli, s valódi mesét mond neki – ahol hagyja a dagadt ruhát másra, s inkább őt viszi fel a padlásra. Így színdarabunk záróakkordjaként Szabó Viktória – a költő édesanyját alakító 7. osztályos tanuló – adta elő az Altató c. költeményt, miközben halkan szólt a „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” megható himnusza André Rieu vezényletével.
   Az előadás során a dramaturgiai feladatokat Győrögné Porcsin Lívia tanárnő látta el, a táncos koreográfiákat Rák Orsolya tanárnő csiszolta tökéletessé. Molnár Eleonóra tanárnőnek köszönhetjük az óriási méretű József Attila portrét, melyet gondosan, saját kezével készített iskolánk számára.

                       

   Igazán kivételes alkalmaknak tekinthetjük azokat a pillanatokat, amikor a diákok ennyire fogékonyan és nyitottan állnak egy-egy irodalmi alak megértéséhez, életművének feldolgozásához. Iskolánk apró színészei mindent megtettek annak érdekében, hogy József Attilát a lehető leghitelesebben mutassák be iskolatársaik számára. S bár színészi kvalitásaik még csak bimbódznak, de ily fokú átélésnek, szorgalomnak és tehetségnek rég adtak otthont intézményünk falai. Iskolánk tanulói is tovább kísérték József Attila szellemét azon az úton, melyet költőnk célként tűzött ki maga elé: „Én egész népemet fogom
                                                                          nem középiskolás fokon
                                                                          taní-
                                                                          tani.”



A színdarabban szereplő diákok:

Gyermek József Attila:    Kis Bonifác
Kamasz József Attila:      Varga Zoltán
Felnőtt József Attila:      Hesz Roland
Narrátor:                      Méreg Natália
Anya:                          Szabó Viktória
Tündérlelkű manó:        Berinkei Alexandra
Vágó Márta:                 Seres Tamara
Horger Antal:               Simon Tamás
Kosztolányi Dezső:         Kovács Gábor
Móricz Zsigmond:           Pára Balázs
Hatvany Bertalan:          Szabó Bence
Illyés Gyula:                  Dibuz Mihály
Ignotus:                      Marton Kevin
Táncosok:                   Berhédi Bianka, Klinger Dorina, Mészáros Naomi,

                                 Sátek Brigitta, Sikora Viktória, Tóth Jázmin

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szerda, augusztus 15, 2018

 

 

 

 

Oldalainkat 9 vendég és 0 tag böngészi