Elsőseink ajándéka

 

       Úgy tartjuk, hogy jobb adni, mint kapni. A karácsony az az ünnep, amikor ezt átélhetjük. Nagyon örültem, amikor Dr. Kisvarga Zoltántól meghívást kaptunk a Váci Dialízis Központba, hogy megajándékozzuk a betegeket egy kis műsorral.

Nagy izgalommal folytak a próbák, törekedtünk a minél tökéletesebb előadásra. A napközis tanító, Kati néni segítségével mutatós képeslapokat is készítettünk a betegeknek, orvosoknak, ápolóknak, benne a karácsonyi jókívánságainkkal.

      Végre, elérkezett a nagy nap. Az utazást Zoli bácsi szervezte meg nekünk a község autóbuszával. Amikor kiszálltunk a buszból, barátságos fogadtatásban volt részünk. Felértünk a 2. emeletre, ahol már vártak a betegek. Épp, csak annyi időnk volt, hogy átöltözzünk, előkészüljünk és már kezdődött is az előadás. Minden beteg ember arca felderült, amikor meglátták a kisgyerekeket, pedig a nebulók még semmit sem szóltak, vagy tettek.  Ám a gyerekek átéléssel, szívük minden szeretetével, csengő-bongó hangon szavalták el verseiket, énekelték el a szebbnél – szebb karácsonyi dalokat, hogy méltón adják át karácsonyi ajándékukat azoknak a betegeknek, akik vágytak a szeretetre, a kedves emberi szóra, az együttérzésre.

 

 

A hatás nem maradt el, főleg, amikor a kis elsősök egyenként átadták az üdvözlőlapokat, a betegek, az ápolók egyaránt a könnyeikkel küszködtek. Ezután minden gyerek és pedagógus ajándékot kapott és finom süteményekkel kínáltak bennünket.

A gyerekek példás, illemtudó magatartása, amire joggal voltam büszke, már csak hab volt a tortán.

       Azt gondolom, ez egy igazán szép ráhangolódás volt a karácsonyi ünnepekre. A gyerekek átérezték azt, hogy nagyobb örömmel tölt el bennünket, ha adhatunk, mintha mi kapnánk ajándékot.

        Köszönjük Zoli bácsinak a lehetőséget, reméljük jövőre is elmehetünk.

 

Boros Szilárdné

osztályfőnök

 

 

 

hétfő, június 18, 2018

 

 

 

 

Oldalainkat 50 vendég és 0 tag böngészi